Ahogy már korábban beszámoltunk róla az OMDK-n kimagasló eredményeket értek el hallgatóink. 

Szeretnénk nektek bemutatni azokat a diákokat, akik a különböző tagozatokban felállhattak a képzeletbeli dobogó első, második vagy harmadik fokára. Arra kértük őket, hogy mutassák be elkészült műveiket és meséljenek arról, hogy mit jelent számukra az, hogy a Metropolitan Egyetem egy Alkotóegyetem, valamint, hogy tanáraik közül kire tekintenek mentorként. 

Első cikkünkben azokat a pályaműveket mutatjuk be, amelyek valamilyen módon a koronavírus okozta járványhelyzetre reflektálnak, valamint a fenntarthatósággal kapcsolatos problémákra próbálnak megoldásokat nyújtani. 

 

Kapui Kevin Kornél – Építészet 1. tagozat III. helyezés 

„A közel azonos méretű saját szobám, amelyet nem hagyhattam el, az egyéni univerzumommá vált.” 

 

Mesélj kicsit a projektről, amivel indultál a versenyen!  

Kapui Kevin Kornél: Tervezésem során saját empirikus élményeimből indultam ki. Egy nemzetközi pályázat felhívására fiatal tervezők jelentkezését várták egy olyan probléma kutatására, amelyben egy 25 nm alapterületű micro-házat kellett tervezni. Ez a feladat azért különösen érdekes, mert számtalan kísérlet folyik a minimál terekkel kapcsolatban. 

A vírus második hulláma sajnos engem is elért, és október második felétől szigorú, kéthetes házi karanténra kényszerített. Próbáltam erre kísérletként tekinteni. A közel azonos méretű saját szobám, amelyet nem hagyhattam el, az egyéni univerzumommá vált.

A betegség leküzdése folyamán, olyan lelki problémákkal kellett egyedül megbirkóznom, mint a szorongás, a depresszió, félelem. Az íz és a szaglás elvesztése önmagában is klausztrofób érzést keltett bennem, az elszigeteltség pedig egy sötét fátylat húzott a szemem elé.  

 

Kapui Kevin Kornél: Microhome 

 

Tapasztalataimat összevetettem Antoine de Saint-Exupéry A kis herceg regényével, ezáltal társra találtam. Mintha a kis herceg engem is meglátogatott volna a saját bolygómon, és vizsgálgatni kezdett volna.  

Ez tehát fontos pontja volt annak, hogy a végtelen fogalmát absztraktan tudjam értelmezni. A fizikai térben mozogva felfedezhetünk rejtett dimenziókat, melyeket alap érzékeink segítenek előttünk megnyitni.  

A karantén élményeit fotókkal dokumentáltam, amelyeket naplementekor készítettem, mert ekkor sütött legerősebben a nap a szobámba. Ezeket a naplementéket nagyon vártam, mert ekkor a kinti végtelen tér betüremkedett az elzárt univerzumomba, és új atmoszférát nyitott meg. Nemcsak a teret világította meg, hanem a belső bezárt énemet is. Az elzárkózás konklúziója az volt, hogy a fizikai tér képes kitágulni, megnyílni előttem, így bukkantam rá egy végtelen univerzumra, amely csak az enyém.  

 

Mit gondolsz, mennyiben igaz a METU-ra, hogy Alkotóegyetem?   

K.K.K: Maga az alkotási folyamat egy felemelő érzés. Egyrészt azért, mert értéket teremtünk, másrészt mert a féléves projektek alatt egy életre való tudás alapot is megszerzünk, amelyhez bármikor visszanyúlhatunk.   

 

A saját szakodon ez miben nyilvánul meg?  

K.K.K: Az Építőművész szakon rendszeresen részt vehetünk országos és nemzetközi pályázatokon is. Tulajdonképpen az OMDK-n bemutatott projektem is egy nemzetközi pályázati kiírásra készült. Előtte az Alföldi utcai átmeneti szálló rekonstrukciójára kiírt pályázaton volt lehetőségem többedmagammal részt venni. Ezek a projektek később már szakmai önéletrajzunkba is belekerülhetnek, nemcsak az egyetemi portfolióinkba.  

 

Van a tanáraid között olyan, akire mentorként tekintesz? 

 K.K.K.: Abban a szerencsés helyzetben vagyok, hogy két mentorom is van az egyetemen. Z. Halmágyi Judit, aki az OMDK-ra készített fel, végig támogatott és segítette a munkámat.  Illetve diplomamunkám konzulense, Molnár Bea, akire szintén mentorként tekintek.  

 

Ujszászi Péter - Design 1. tagozat I. helyezés 

„A munkám során egy olyan termékkoncepcióval álltam elő, ami különélő párokat céloz meg, és az ő életükben próbálja meg orvosolni az érintés hiányát.” 

 

Mesélj kicsit a projektről, amivel indultál a versenyen!  

Ujszászi Péter: A pandémia következtében kialakult élethelyzetek változásának vizsgálata volt az egyik félév témája a formatervező művész mesterszakon, aminek én is hallgatója vagyok.  

A járvány terjedését csökkenteni kívánó korlátozások következményeként kialakult egy társadalmi - fizikai izoláció. Az ember alapvetően egy társas és ingerkereső lény, így az elszigeteltség intenzív stresszforrás számára.

 

A munkám során egy olyan termékkoncepcióval álltam elő, ami különélő párokat céloz meg, és az ő életükben próbálja meg orvosolni az érintés hiányát. Ez tehát egy eszközpár, a bőrrel közvetlenül érintkező, hordható termék, mely érintés hatására a bőr receptorait stimuláló jeleket (hőérzet + rezgések kombinációi) küld, így a felhasználó képes a terméket és metaforikus értelemben a terméken keresztül a távolban lévő párját is magán - magához közel érezni.   

 

 Ujszászi Péter: Kapcsolattartó és relaxációs eszköz  

 

Mit gondolsz, mennyiben igaz a METU-ra, hogy Alkotóegyetem? A saját szakodon ez miben nyilvánul meg?  

U.P.: Én az alapszakot műszaki képzésben végezem, így mikor belekerültem ebbe a közegbe, egy alapvetően más szemlélet is megmutatkozott nekem. Úgy érzem mindkettőnek megvannak a maga értékei, amivel csak gazdagodni tudok, de mindenképpen kiemelendő, hogy a METU-n eltöltött, eddigi 2 félévem is hozzásegített, hogy könnyebben kibontakozzak és szélesebb spektrumon tekintsek egy feladatra. A design számomra a lehetőség és felelősség kettőse és ez itt abszolút megvalósulhat, jól körüljárt témákra adunk jól indokolt reflexiókat, de tényleg bármilyen aspektusában. Az alkotás szabadsága mellett rengeteg új anyagot és technológiát is megismertem, nekem ezek mind hozzátesznek az élményhez, amit egy egyetem adhat.   

  

Van a tanáraid között olyan, akire mentorként tekintesz?  

U.P.: A témavezetőm György Árpád Hunor volt, ráadásul vele volt az első METU-s tervezési tárgyam, sőt, ha jól emlékszem az legelső órám is az egyetemen; szóval mondhatni különleges helyet birtokol nálam. Az egész tervezési időszak alatt, de még messze utána is, akár a témától függetlenül is számíthattam a segítségére. A legérdekesebb, hogy soha nem mondta meg, hogy mit csináljak, sokkal inkább terelgetett egy úton, így tényleg büszkén magaménak érzem a munkáimat. Az, hogy nagyszerű a humora csak egy újabb pluszpont; szóval igen, őt mentoromnak is tekintem.   

 

 

Nagy Dorottya Flóra - Design 2. tagozat I. helyezés 

“Az eredeti ötletem, a tíz hetes félév elején, ennek a töredéke volt.” 

 

Mesélj kicsit a projektről, amivel indultál a versenyen! 

 A munkám az óvodai fertőtlenítés egyszerűbbé, gyorsabbá és biztonságosabbá tételét célozta. Az óvodában kiemelten fontos a higiénia, ezen belül is a játékok tisztán, kórokozómentesen tartása.  

Ezért egy olyan játékfertőtlenítő eszközt terveztem, amellyel megvalósítható az óvodában a plüss és egyéb puha játékok egyszerű és gyors napközbeni fertőtlenítése.  

 

A fertőtlenítés UVC fényű lámpával történik, és a játékok minden oldalának alapos fertőtlenítését egy forgó dob biztosítja. Az eszközhöz egy pedagógiai funkció is társul, ami a gyerekeket is bevonja a használatába, közösségi programmá téve a feladatot. A Saniphant név az angol fertőtlenítés és elefánt szavakból épül fel, a tárgy kialakítása is egy kiselefántot formál. A Saniphant célja, hogy növelje az óvodában a gyerekek, a szülők, és az óvodapedagógusok biztonságérzetét, csökkentse a járvány miatti szorongást. 

 

 Nagy Dorottya Flóra - Saniphant 

 

Mit gondolsz, mennyiben igaz a METU-ra, hogy Alkotóegyetem? A saját szakodon ez miben nyilvánul meg? 

 Szerintem mindenképpen igaz, hiszen a METU-n főként ezt tesszük - alkotunk. A formatervező képzésen a legtöbb feladatunk az alkotást célozza, elsősorban persze tárgytervezésről van szó. Egy termék megtervezése összetett feladat, és az iskolai félév rövid, tehát ahhoz, hogy jól sikerüljön, hétről hétre elő kell állnunk valamivel, amit hozzáteszünk az épülő elképzeléshez: ezt rajzokkal, modellekkel tudjuk átadni. Erről aztán úgy konzultálunk, hogy mindenki megosztja a saját munkáját a képernyőjén, és látjuk egymás haladását, reagálunk rá. Emiatt nagyon gyakran azt veszem észre, hogy rengeteget tanulok a szaktársaimtól. 

 

Van a tanáraid között olyan, akire mentorként tekintesz? 

 Mindannyian rendkívül gyakorlatias, nagy tudású tanárok és profi tervezők. Az OMDK-s projekt kapcsán György Árpád Hunor, a témavezetőm volt az, aki végigkísérte és segítette a folyamatot, és abban támogatott, hogy egyrészt valóban én lehessek ennek a tárgynak a tervezője, minden döntés a sajátom legyen, ugyanakkor a tanácsainak, megjegyzéseinek, meglátásainak köszönhetem, hogy eljutottam ehhez a végleges megoldáshoz, a kedves, játékos Saniphanthoz - az eredeti ötletem a tíz hetes félév elején ennek a töredéke volt. 

 

  

Lukovics Flóra – Design 1. tagozat II.helyezés és Design 2 tagozat III. helyezés 

 „Mindennél jobban izgatnak a fenntartható megoldások, alternatív anyagok, low-tech tárgyak és bútorok” 

 

Mesélj kicsit a projektről, amivel indultál a versenyen!  

 Lukovics Flóra: Abban a szerencsés helyzetben voltam, hogy két projektemmel is nevezhettem az országos megmérettetésre. Mindkettő szépen leképezi a szakmai célkitűzéseimet: mindennél jobban izgatnak a fenntartható megoldások, alternatív anyagok, low-tech tárgyak és bútorok, a formatervezés átfogó szerepe a Föld fejlődésében.   

 

Lukovics Flóra: Többfunkciós bútorcsalád újrahasznosított anyagokból és Alternatív konyhai tárolóbútor 

 

Az egyik pályamunkám egy kísérleti, moduláris bútorcsalád újrahasznosított műanyagból, mellyel játékosan szeretném megismertetni a lokális újrahasznosítás és az egyéni felelősségvállalás pozitív hatásait. Ezzel a koncepcióval ezüstérmet sikerült szereznem Design kategóriában, fontos visszaigazolás volt a munkámról, értékeimről.  

A másik művem egy alternatív konyhai tárolóbútor, mellyel az ételpazarlás, helytelen tárolás és tartósítás témakörére kívánom felhívni a figyelmet, s egy tudatosabb mindennapi rutin kialakítására törekszem segítségével. Érte bronzéremmel jutalmaztak, már dolgozunk az első prototípus megvalósításán!  

  

Mit gondolsz, mennyiben igaz a METU-ra, hogy Alkotóegyetem?   

L.F.: Én Környezetkultúra szakon tanulok, amely egy abszolút gyakorlat- és alkotásorientált képzés. Mivel minden egyetemi tárgyamnak esszenciája az értékteremtés, saját tapasztalataim alapján találónak tartom a kifejezést.  

  

A saját szakodon ez miben nyilvánul meg?  

L.F.: Az első évben rengeteg klasszikus művészeti stúdiumon vettünk részt. Anyagokkal, technológiákkal ismerkedhettünk az online és offline térben is, a specializációválasztás óta pedig folyamatosan képzeletbeli vagy valós projekteken dolgozunk, melyek világunk megoldásra váró problémáit tükrözik. Ezek a tervezési feladatok egytől egyig arra sarkallnak, hogy valóban alkossunk, sokat gondolkodunk, modelleket, prototípusokat készítünk. Sajnos most nincs lehetőségünk használni a műhelyeket, berendezéseket, de ugyanúgy szem előtt tartjuk, hogy ezek a koncepciók megvalósulhassanak a jövőben, ezzel hasznos lenyomatává válva a designeri tevékenységünknek.  

  

Van a tanáraid között olyan, akire mentorként tekintesz?  

L.F.: Ebben a félévben szerzem meg a BA diplomám és a konzulensem, György Árpád Hunor mellett a Formatervező szak további kiváló tanárai is rengeteg tanáccsal, ötlettel segítenek az úton. Összességében azonban úgy gondolom, mindenki, aki ez alatt a három év alatt oktatott, ellátott valamilyen olyan egyedi tudásanyaggal, amiért nagyon hálás lehetek neki. Így talán mondhatom, hogy ők mind-mind fontos darabkái a mentorom kirakójának.  

 

 

Tsur Dorina Rita -  Design 1 tagozat III.helyezés 

 „Célom a körforgásba való visszaemelés, élettartam növelés funkcionális tárgyakon keresztül.” 

Mesélj kicsit a projektről, amivel indultál a versenyen!  

Tsur Dorina: Pályamunkám az újrahasznosítás szelleme és formaalkotási lehetőségek köré épül. A fóliacsomagolások élettartama használat szempontjából igen rövid, míg lebomlásához hosszú évszázadokra van szükség. Újrahasznosításuk nehézkes, ugyanis eldugítja a gépeket, így többségük szemétlerakóba, égetőbe kerül tovább károsítva ezzel a környezetet és minket egyaránt. Célom a körforgásba való visszaemelés, élettartam növelés funkcionális tárgyakon keresztül. Munkáim során a polietilén hulladékokat manipulálom hőpréssel, hőlégfúvóval, vasalóval; így teremtve újabb alapanyagokat. A vizuális megjelenés fokozása érdekében színes szemetes-, újrahasznosított zsákokat használok, valamint egyéb újrahasznosításra alkalmas anyagokat vonok be.   

 

 
Tsur Dorina Rita: Polietilén újrahasznosítása 

  

Mit gondolsz, mennyiben igaz a METU-ra, hogy Alkotóegyetem? A saját szakodon ez miben nyilvánul meg?  

T.D.: A METU 100%-ban gyakorlatorientált. A műhelyekben reggeltől estig zajlik a munka remek hangulatban. A szemeszterekben kiadott feladatok széles skálán mozognak eltérő problémafelvetésekkel, melynek köszönhetően folyamatosan bővítjük tudásunkat, tágítjuk látásmódunkat, megismerjük egymás gondolkodásmódját. Emellett különböző cégekkel kooperálva zajlanak a projektek, aminek köszönhetően részesei lehetünk egy-egy "éles" tervezői munkának.  

  

Van a tanáraid között olyan, akire mentorként tekintesz?  

T.D.: Természetesen! Szerencsésnek mondhatom magam, ugyanis két nagyon kedves személyt is ki tudok emelni, akikre mentorként tekintek. A BA és MA diplomamunkám konzulenseként Prof. Dr. Baráth Hajnal segített elsajátítani a szakma minden fortélyát Papp Anettel karöltve. Hálás vagyok minden mondatért, segítségért, támogatásért, amit tőlük kaptam a képzésem során és azon kívül egyaránt. Minden érdem közös. Nélkülük nem tartanék itt sem fejben, sem a szakmámban. Köszönöm!  

 

 

A következő cikkünkben azokat a pályaműveket mutatjuk be, amelyekben szerepet kap az emberi test, az önmagunkra való reflexió, valamint bizonyos szempontból kísérleti műveknek tekinthetők akár a téma, akár a megvalósítás okán. 

2021. 05. 17.