MÚZEUM UTCA PLUSZ címmel tartottak 4 napos rendezvénysorozatot a pécsi Káptalan utcai múzeumok. A 2021. július 1-4. között tartott eseményen, több egyetemmel együtt, a Budapesti Metropolitan Egyetem Kézműves tárgykultúra alapszakjának Divat specializációs hallgatóinak, valamint a Divat és textil mesterképzés tanulóinak OP ART kollekcióját is megtekinthették az érdeklődők a Janus Pannonius Múzeumban. 

 

A hallgatók a projekt során alkotásaikat Victor Vasarely unokájának, Pierre Vasarely-nek is prezentálták, aki nagy érdeklődéssel fogadta a fiatal tervezők bemutatóját. 

 

A kiállítás, amelyet a Pécs és a dél-franciaországi Aix-en-Provence város közötti partnerkapcsolat 10. évfordulója alkalmából rendezett meg a Janus Pannonius Múzeum, a pécsi Vasarely-gyűjteményhez, tágabb értelemben Victor Vasarely egész életművéhez, illetve a Vasarely neve által fémjelzett képzőművészeti irányzatok, az op art és a kinetizmus képzőművészeti paradigmáihoz kapcsolódik.   

 

 

Megkértük a projektben résztvevő hallgatóinkat, hogy meséljenek az alkotás folyamatáról, a csapatmunka tapasztalatairól és arról, hogy oktatóink, hogyan mentorálták őket a munka során.  

 

Lily Teng Han Dan – Kézműves tárgykultúra alapszak 

Mesélnél kicsit a projektről? 

Lily Teng: A Pécsi Janus Pannonius Múzeum és Kézműves tárgykultúra alapszakunk közös projektbe kezdtek 2020 tavaszán. Csatlakoztunk a Vasarely Múzeum op-art című koncepciójához egy ruhatervezési projekttel. Az eredeti menetrendet kicsit átalakította a járvány helyzet, így erre való tekintettel a projekt extra tervezési feladatokkal (op-art T-shirt, kapszulakollekció) bővült ki. Izgalmasnak találtam ezt a feladatot, újabb kihívásokkal álltam szemben és nagyobb önállóságot követelt a munka. 

Somorjai-Tamássy Réka Luca , Tar Etelka, Lily Teng Han munkája 

 

Hogyan készültél rá? 

L.T.: A megadott koncepció alapján, és Victor Vasarely műveiből dolgoztam fel. Az első szakaszban széleskörű kutatást folytattam. Majd ezek alapján minta- és formagyűjtést végeztem. Figyelmemet leginkább a vizuális illúzióknak, optikai torzításokból való mintáknak, textúráknak, illetve sziluetteknek szenteltem. A saját meglátásom szerint csak fekete, fehér munkáiból válogattam, és ezekkel dolgoztam. A motívumait alapul véve anyag- és mintakísérletet végeztem, és több változtatás után, így jutottam el a végeredményig.  Számos próbálkozás után, egy egyszerű szabású, alapformákból kiinduló kabátot hoztam létre, melynek formáját és mintázatát a korábban elkészített anyagkísérletek határozták meg. Kézműves craft megoldást választottam, letisztult vonalvezetéssel. A kabáthoz fehér-fekete kevertszálas viszkózt használtam, amely egy kis részleten mintázott. A vonalrendszereket kézi hímzés és varrás technika segítségével készítettem el. 

 

Hogyan segítették a mentorok az alkotói folyamatot? 

L.T.: Az oktatók vezetésével megvalósuló kurzusfeladat inspirációs forrását az op-art, a Kinetikus művészet és Vasarely munkássága adja, melyből egy, magam választott irányt dolgoztam fel. Javaslatokkal láttak el milyen lehetőségeim vannak még az általam ismerteken kívül, akár megoldások szempontjából is. A szerkesztés-modellezésben és a kivitelezésben sok tanácsot adtak nekem, és rengeteget fejlődtem közben. 

 

Mit tanultál a projekt során? 

L.T.: Mindegyik munkám elkészítése során rengeteget tanultam. Ebben a projektben jobban meg tudtam ismerkedni az op-art művészettel, és Victor Vasarely műveivel. A tervezés és kivitelezés során újabb anyagokkal és technikákat tanultam, illetve a szerkesztés-modellezésben is tudtam sokat fejlődni. A tapasztalatom a projekt folyamán, a ruha elkészülése után rengeteget tud hozzá rakni az egységes képhez, a smink, a haj és a modell alkata is. 

 

Somorjai-Tamássy Réka Luca – Kézműves tárgykultúra alapszak 

Mesélnél kicsit a projektről?  

Somorjai-Tamássy Réka Luca: A ruhatervezési projekt a Jannus Pannonius Múzeum Vasarely-gyűjteményéhez, valamint az op-art és a kinetikus művészeti kiállítás koncepciójához készült. BA szakos hallgatóként egy kabát elkészítése volt a feladatom, amelyhez inspirációnak az op-art-ot, azon belül is Victor Vasarely és Yaacov Agam vonalrendszeres munkáit választottam inspirációnak, ezek alapján kezdtem el a kutatásomat, majd a minta - és kabáttervezésemet. 

Somorjai – Tamássy Réka Luca kabát elől, alatta Pataki Enikő ruhája található, 
háttérben Bán Rebeka munkája

Hogyan készültél rá? 

S.T.R.: Először kutatást végeztem az op-arthoz kapcsolódó művészekről és munkáikról, majd amikor megtaláltam az inspirációmat minta- és kabáttervezésbe kezdtem. Számomra a mintatervezés nagyon izgalmas része volt a feladatnak, papírfonással kezdtem el kísérletezni, hogy hogyan tudnám leegyszerűsített mintaként megjeleníteni az op-artot, majd a kiválasztott mintát elkészítettem fekete és neon zöld hevederekből. A hevedereknek szerettem volna funkciót is adni, így kerültek fel az általam elkészített kabát ujjaira, a segítségükkel lehet beállítani a kabát hosszát, illetve a 'buggyosságát'. A kabát ujjára a hevederből készült mintám került egyedileg nyomtatott printként.  

Hogy zajlott a közös munka? 

S.T.R.: A közös munka izgalmasan zajlott, ugyanis lehetőséget kaptunk, hogy prezentáljuk a kutatásunkat, majd elkészült munkáinkat is egy Zoom találkozón, amelyen Pierre Vasarely, Victor Vasarely unokája, Simon Ágnes, a Francia Vasarely Alapítvány munkatársa, illetve Nemes Balázs, Pécs innovációs biztosa is csatlakozott. 

Hogyan segítették a mentorok az alkotói folyamatot? 

S.T.R.: Nagyon sok segítséget kaptunk a projekt kezdetétől fogva. Segítséget kaptam a kutatásom és az inspirációim összegyűjtéséhez, majd finomításához, a minta és formatervezésemhez, illetve ahhoz is, hogy hogyan tudnám a leglátványosabban és legizgalmasabban elkészíteni az általam megálmodott kabátot.  

Mit tanultál a projekt során? 

S.T.R.: A projekt során megismerkedtem mélyebben az op-arttal, illetve a kinetikus művészettel, új technikákat ismertem meg, amelyek segítettek az anyagkísérleteim elkészítéséhez, illetve nagyon sok varrás technikai megoldást tanultam a kabátom kivitelezése alatt. 

 

Jakab Zsófia – Divat és textil mesterszak 

Mesélnél kicsit a projektről? 

Jakab Zsófi: A projektemet az 1960-as években készült nouvelle vague, azaz újhullámos, 1960-as években készült filmek kinetikus részletei inspiráltak. Az objekt tervezése során olyan filmes megoldásokat vettem alapul, amiben az illúziókeltés lényege a pszichés zavarok érzékeltetése. Ezután a vertigo-spirál elméletet vizsgáltam, ami minden pszichés zavar vizuális képlete, és úgy terveztem meg az objektet, mintha a test egy ilyen kényszer-képzelgésben ragadt volna. A kivitelezett objekt nude elasztikus tüllből készült el, és gumicérnával manipuláltam, ezzel értem el, hogy a hatalmas anyagmennyiség a testhez feszüljön, ahol kell, a többi anyagot szabadon hagyva.  

 

Lily Teng és Jakab Zsófia munkája 

 

Hogyan készültél rá? 

J.Zs.: Mivel az általam vizsgált filmes alkotások közvetlenül az op-art után készültek, ezért megnéztem az összes olyan filmet, amiben op-art hatás érzékelhető, majd montázst készítettem azokból a részletekből, amikben erősen érezhető az op-art és a kinetika. A két legfontosabb film Clouzot: L'Enfer (1963) és Hitchcock Vertigója (1958) voltak. 

 

Hogy zajlott a közös munka? 

J.Zs.: Nekem ez volt a legelső projektem az egyetemen, ugyanis a BA-t teljesen más képzési területen végeztem el. Izgalmas volt ennyire konkrét feladatkiírásból kiindulni, de amikor megtaláltam a témát, amivel foglalkozni szeretnék, akkor mindenki nagyon segítőkész volt, és hasznos tanácsokkal láttak el. Ez volt az első közös projektünk az MA-s csoporttársaimmal, és nagyon összehozta a csapatot a sok közös műhelyezés.  

 

Hogyan segítették a mentorok az alkotói folyamatot? 

J.Zs.: Nagyon nagy szabadságot kaptunk az alkotói folyamat során, ami engem arra motivált, hogy a saját és a tanáraim elvárásainak is megfeleljek. Minden tanárunk 24/7 rendelkezésünkre állt online, és rögtön válaszoltak a legapróbb kérdésekre is.  

 

Mit tanultál a projekt során? 

J.Zs.: Talán az egyik legtanulságosabb projektem volt ez, mert sok mindent "gyorstalpalva" itt tanulhattam meg. A Covid őszi hulláma egy újabb kihívás volt, hiszen minden konzultációnk online folyt, és rájöttem, hogy bárhol, bármilyen körülmények között alkothatunk és tervezhetünk, ha jó emberekkel vagyunk körülvéve.  

 

Pintér Judit – Divat és textil mesterszak 

Mesélnél kicsit a projektről? 

Pintér Judit: Az OP ART projekt a pécsi Janus Pannonius Múzeummal együttműködve jött létre. Egy OP ART inspirálta object ruha és egy kabát tervezése és elkészítése volt a féléves feladatunk, melyet a METU oktatói mentoráltak.  

Pintér Judit munkája 

Hogyan készültél rá? 

P.J.: A tervezési folyamatomat alapos kutatómunka előzte meg, mely során először az optikai illúziókkal, majd a moiré effektussal foglalkoztam. Később eljutottam három japán művészhez, akik nem a klasszikus op-art irányzatnak a képviselői, viszont a formaviláguk és szellemiségük magával ragadott. Név szerint Tadasky, festő; Ruth Asawa, szobrász és Jun Kaneko keramikus művész inspirált.   

Hogy zajlott a közös munka? 

P.J.: A közös munka során a szemeszter felénél beszámoltunk a Múzeum képviselőinek a tervezői folyamatunk alakulásáról. Ezen az online meetingen Pierre Vasarely, Victor Vasarely unokája is jelen volt.  Hatalmas élmény volt, hogy angolul prezentálhattam neki  - akkor még félkész - munkámat, a pozitív visszajelzés pedig nagy löketet adott a befejezéshez. A félév végén természetesen az elkészült darabokat is bemutattunk a projekt szervezőinek.   

Hogyan segítették a mentorok az alkotói folyamatot? 

P.J.: Hétről hétre lelkiismeretesen dolgoztunk, a mentorok pedig hétről hétre jó tanácsokkal láttak el minket a személyes konzultációk során. Egy külső, friss szem segíteni tud abban, hogy a kreatív folyamatunk irányított legyen, és ne vesszünk el benne teljesen, és abban is, hogy a végeredmény igazán vagány legyen. Szerettem a közös munkát a METU-s oktatókkal. Hálás vagyok az odaadó figyelmükért és a hasznos meglátásaikért.   

Mit tanultál a projekt során? 

P.J.: Nehéz végig gondolni és szavakkal leírni, hogy mi mindent tanultam. A kitartó, lelkiismeretes munka fontossága mellett talán azt, hogy a saját munkánkat mennyire lényeges jól prezentálni és kommunikálni a külvilág felé. Tervezés szempontjából azt tanultam, hogy nyitottnak kell lenni, hiszen bárhonnan jöhet egy izgalmas ötlet az anyagra vagy a megvalósításra vonatkozóan. Arra is rájöttem, hogy a közösség egy rendkívül meghatározó dolog: a szaktársaimmal közösen töltött idő a műhelyben nemcsak szakmailag inspirál, hanem emberileg is feltölt.  

Ha szívesen nézegetnéd művész hallgatóink munkáit, csatlakozz te is a METU ART Instagram közösségünkhöz! Várunk szeretettel

2021. 07. 07.